BEVEZETÉS: Gyereknevelés ~ méhkas; gyerekek rendben vannak, szülők feladata hozzájuk igazodva terelgetni őket; könyv célja: 1) megkérdőjelezni dolgokat 2) szülők felszabadítása szorongás és kényszer alól; nincs objektíven jó szülő (gyerektől függ -> szülő-gyerek viszonyok vannak); nem vagyunk egyformák; csak első kilenc év; alapelvek: 1) gyereket bántalmazni nem szabad (Laborczi Dóra teológussal közös cikk a testi fenyítésről: https://www.noklapja.hu/aktualis/2020/10/01/gyerek-veres-jog-torveny-gyerekbantalmazas-gyerekneveles/); 2) minden másban szabadság (“mert ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, mi at univerzálisan jó és üdvözítő”); 3) korlátok is fontosak (3 szülőtípus: tekintélyelvű, engedékeny, mérvadó); 4) család egy rendszer (mindegy, hányan vannak benne, mindegy, hogy milyen neműek a szülők, mindenkinek egyszerre vannak jogaik és kötelezettségeik, “egy demokratikus családot, amelyben az emberek a dolgokat megbeszélik, sokkal fárasztóbb menedzselni, mint egy autoritert, ahol valaki kiosztja a feladatokat. De megéri.”); 5) családi hierarchia szükségszerű és elengedhetetlen (szülő vs gyerek, ez nem egyenlő a hatalommal való visszaéléssel, vannak dolgok, amikbe a gyereket nem kell bevonni); globális mítosz: nem lehet tökéletesnek lenni, nincsenek tökéletes szülők; gyereknek is meg kell adni a hibázás lehetőségét, de jelenbeli “rendben” nem mindig egyenlő a jövőbeli “rendben”-nel; jó szülő vagyok-e? nem kell se megnyugodni, se megrettenni, arány és mérték fontos; az, hogy szülőként mit látunk problémásnak és hogy valójában mi az, nem mindig ugyanaz

APA HELYE: “…bár igenis van különbség férfiak és nők, anyák és apák között, a férfiség/férfiasság, nőség/nőiesség, illetőleg az apaság és az anyaság megélésében sokkal nagyobb jelentősége van a személyiségnek, mint a nemnek. Abban tehát, hogy valaki milyen férfiként es milyen nőként, milyen apaként és milyen anyaként, a nemi szervek a legkevésbé sem számítanak. Így tehát szülői érzések, feladatok és szerepek vannak, nem pedig nemhez köthető érzések, feladatok és szerepek.”; család érzelmi & praktikus menedzsmentje & házimunka & háztartás körüli feladatok általában nők kezében vannak; “…a gyerekek szempontjából nem tartom lényegesnek a szülők nemét. A teherbe esésen, a terhességen, a szülésen és a szoptatáson kívül az apa/partner is mindent meg tud csinálni, és a gyereknek is teljesen mindegy lesz, hogy a szükséges vagy igényelt feladatot ki látja el. Később persze már nem, de akkor sem az fog számítani, hogy ki csinált valamit, hanem az, hogy azt a valamit jól csinálta-e.”

GYERMEKÁGY: szülés után 6 hét; gyermekágyi depresszió: 10% érintett, komolyan kell venni (több mint “depi”/”baby blues”/fáradtság/ingerlékenység); partnereket is érintheti; “bár vannak eltérések a férfiagy és a női agy között, a közvélekedéssel ellentétben ezek olyan kicsik, hogy a társadalmi különbségek megmagyarázására alkalmatlanok, másrészt az egyéni eltérések sokkal na- gyobbak. (…) a két nem között nem abban van a valódi különbség, hogy milyen érzelmeket élnek meg, hanem abban, ahogy az erzelmeiket hogyan kommunikálják, kommunikálhatják, értelmezik, értelmezhetik. A különbség tehát nem neurológiai, hanem szociológiai, pszichológiai”; fontos határokat húzni (~terület körbepisilése); szülés utáni szex: találgatás helyett beszélni kell róla; temperamentum: veleszületett válaszkészség (könnyű, nehéz, lassan felmelegedő) - szülőnek és gyereknek is van; önmagunkon felülemelkedni: szülő és nem a gyerek feladata; elfogadás: szabad a gyereknek nem megnyugodnia

SZOPTATÁS: nem mindenkinek megy elsőre (férfi analógia: mások előtt pisilés); igény szerinti szoptatás (gyermek és anya igényeit is figyelembe veszi ~ kereslet & kínálat); anyatejes táplálás fontos (WHO); “a WHO az egész világ számára próbál értelmes és releváns üzenetet közvetíteni, ami egyrészt őrült fontos, másrészt viszont egyszerűen nem lehet ugyanaz az üzenet éppúgy érvényes egy botswanai faluban, Murmanszkban, Tajpejben és Budapesten.” [miért ne??]; szoptatás pozitív hatása a mentális képességekre: korreláció (együtt járás), nem ok-okozati összefüggés (vsz más tényezők is közrejátszanak); Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság (https://sztnb.hu/); egészségügyi okokból az anyák 5%-a nem tud szoptatni; ítélkezés helyett ítélkezésmentes kérdezés; elválasztás: baby-lead-weaning (BLW), fárasztó, de vannak előnyei; komfortszopás;

ALTATÁS: altatási szokások felnőttkori hatása (pl. gyerekkel egy ágyban alvás -> szülő éberebben alszik); szoptatás csökkenti a bölcsőhalál (SIDS) veszélyét;

HISZTI: dackorszak: 1,5 és 6-7 éves kor között (terrible two); hiszti alapvetően pozitív: autonómia jele; limbikus rendszer: konkrét, egyszerű, ellentmondásmentes <-> prefrontális kéreg: bonyolult, tudja kezelni az ellentmondásokat; hiszti = két rendszer közti kommunikáció megszakad; felnőtt hiszti (“elpattant az agyam”); sok szülő bizonytalan, hogy mondhat-e nemet a gyereknek <-> gyerek szeretne kontrollálni, de még nincs készen rá -> szülői kontroll kell; hiszti közben limbikus (nem bonyolult) mondatok (óvatos értelmezések pl “látom, dühös vagy”); ha túl gyakori, kell a segítség; gyerek pszichológiai énje megszületik, de idő kell, míg megtanulja használni; példa: szülőként üvegbe leírni az érzéseket, ha indulatos vagy;

TESTVÉREK: születési sorrend: tulajdonságokat nem lehet levezetni belőle, ahhoz teljes kontextus kell, viszont megértéshez fontos; testvérféltékenység garantált, nem lehet elkerülni, de korlátok között lehet tartani;

SZOBATISZTASÁG: lelki akarat tudatos gyakorlása; társadalmi konstrukció (pl. Namíbia - nincs pelenka); [érdekes módon az író azzal igazolja, hogy a szobatisztaság társadalmi konstrukció, hogy mutat egy olyan országot, ahol más a gyakorlat; viszont a testi fenyítés minden formáját objektívan rossznak nevezi, függetlenül attól, hogy számos ország létezik, ahol ez mind családi, mind társadalmi szinten elfogadott; nem világos, hogy mi alapján tesz különbséget a kettő között]; környezetkárosító iparág; mosható pelenka körülményesebb, de ez a leginkább környezetkímélő, összességében ez a legolcsóbb;

ÓVODA:

• sehol sincs leírva, hogy egy gyereknek hosszú éveken keresztül az anyja mellett van a helye vagy fordítva; nem kell, de lehet, ameddig jól esik; “anya” vs “elsődleges gondozó”; mítosz: gyereknek az a legjobb, ha 2-3 éves koráig az anyjánál van [ez nem igaz: pl. https://www.journals.uchicago.edu/doi/10.1086/675070]; “Hiába olvas egy anya olyan tudományos írásokat, amelyek azt állítják, hogy a gyereke megsínyli, ha ő há- roméves kora előtt visszamegy teljes állásba dolgozni, ha ő pedig azt sínyli meg, ha akár csak még egy napot otthon kell maradnia a gyerekével, vagy ha úgy érzi, hogy a gyereke sokkal jobban érezné magát közösségben, mint egész nap vele.” [vajon miért sínyli meg, hogy otthon kell maradnia? nem lehet-e, hogy ennek részben a modern feminizmus elvárásai az oka? (a főállású anyaság az egyéni kibontakozás gátja)]; ideális társadalom: nem kötelez, hanem lehetőségeket biztosít; GYES bevezetése (1967): inkább ideológiai mintsem pszichológiai okokból (-> teljes foglalkoztatottság a cél); kötődés (John Bowlby): veleszületett szükséglet; kötődési mintázat többféle lehet (biztonságos/ambivalens/elkerülő/rendezetlen - ld. Mary Ainsworth idegenhelyzet-vizsgálata); kötődés kb 1, partnerség kb 2-3 év alatt alakul ki, de 1) ez nem jelenti azt, hogy ez alatt végig otthon kell maradni (lehet), mert önmagában nem ezen múlik & kutatási eredményekkel nem lehet alátámasztani; 2) kötődés != kötődő nevelés;
• GYES negatív hatása: 1) emancipációs folyamat megakadt 2) pszichológiai/társadalmi előírás 3) magyar tünetegyüttes: gyesneurózis (Ranschburg Jenő); “Lehet, persze, a nukleáris családi létforma ellen, mint egy 20. század közepi tévedés ellen kampányolni, de a többgenerációs családok már az iparosodással elkezdtek felbomlani.”; nem volt kötelező otthon maradni, de mégis sokan otthon maradtak, mert azt hitték, így jó a gyereknek (<-> a gyereknek sokféle módon lehet jó); kutatások azt támasztják alá, hogy “a kisgyerekeknek minőségi együttlétre van szüksége, nem pedig mennyiségire” [<-> “Is the quality of time I spend with my family more important than the quantity? We don’t think so. A few years ago family experts were preaching that what’s important is “quality time,” not “quantity time.” More recent research shows that kids need both with their parents. In fact, the more involved parents are with their children – and the word “more” here is used with direct reference to the concept of quantity – the less likely they are to have social, emotional, or academic problems, use drugs or alcohol, become involved in crime, or engage in premarital sex.” https://www.focusonthefamily.com/family-qa/quality-time-vs-quantity-time-in-parenting/]; “Szintén nem saját gondolat, hogy a biztonságérzet, a másokba vetett bizalom, a későbbi érzelmi és kognitív fejlődés szempontjából már a legkorábbi időszakban is fontos, hogy a szülők jelen legyenek a gyerekük mindennapjaiban, viszont ha érzékeny és figyelmes az otthoni környezet, akkor egy megfelelő minőségű alternatíva (rоkonok, bébiszitter, családi napközi, bölcsőde) akár már az elsó életév során sem veszélyeztetö.” [<-> define “megfelelő minőségű”; nem veszélyeztető vagy előnyös?]; “[…]
• a gyerekeinken nem látszik meg, hogy különbek lennének, mint azokban az országokban felnövő gyerekek, ahol az anya csak két hónapig vagy három hónapig maradhat otthon. Ebből semmiféle effektív haszna nincs sem az államnak, sem a társadalomnak. Hogyha látható volna, hogy ezek a gyerekek melegszívűbbek, szociábilisabbak, jobban kezelhetők, a beilleszkedési folyamataik emberibbek, eredményesebbek, hasznosabbak, akkor nincs az a pénz, amiért ezen a rendszeren változtatni érdemes.” [több év USA-ban élet után azt látom, hogy Magyarországon az emberek általában nyitottabbak, fontosabb számukra a közösség, mint az USA-ban - hogy ez mennyire a hosszú gyesnek köszönhető, nem tudom]; nem bölcsőde/otthonmaradás ellenes, hanem döntéspárti; bölcsődei csoport: max. 12 fő (jogszabály alapján); oktatási intézmények egyik legfontosabb funkciója: társadalmi különbségek csökkentése (lenne); vegyes (különböző életkorú) csoportok előnye: empátiás készség jobban fejlődik; “Egyébként is jellemzi a magyar közoktatást, hogy sosem lehet a jelenben lenni. Az óvoda az általános iskolával riogat (“az iskolába már majd pontosan kell érkezni”), az általános iskola a középiskolával (“középiskolában így már nem lehet majd viselkedni”), a középiskola meg az élettel vagy az egyetemmel, esetleg magával a középiskolával („nem kötelező ide járni”). Sosem vagyunk a jelenben.”; iskolai oktatás: szegregált, két legfőbb funkcióját nem tölti be (1. társadalmi különbségek csökkentése 2. életre való felkészítés); “Egy ideális világban a szülőnek tényleg nem kellene a gyerekével együtt otthon is tanulnia, egyrészt mert a legtöbb szülő még akkor is borzasztó pedagógusa a saját gyerekének, ha egyébként pedagógusként dolgozik, másrészt pedig azért, mert a tanítás az iskola feladata, a tanulás pedig a gyereké, amire viszont szintén az iskolának kell őt megtanítania.”;

SZEX:

• szexuális nevelés implicit módon már a szülés előtt kezdődik (-> nemi szocializáció); biológiai nem fontos, de nem mindent határoz meg (pl. pszichológiai viselkedés -> ezt a társadalom határozza meg); férfi-női agy között vannak különbségek, de nagy az átfedés; biológiai túlnyomó többség esetén bináris, de nem mindig (-> interszexualitás); nemi identitás: 3-5 éves kor között alakul ki; túlnyomó többség esetén megegyezik a biológiai nemmel (-> transzexualitás); “Nem ők választják ezt, nem is a nevelésen múlik, egyszerűen így alakul. Nincs olyan oka, amelyre egyértelműen vissza lehetne vezetni. Inkább különböző tényezők kibogozhatatlan halmazáról van szó.” [persze, persze…]; “a nemi identitás nem befolyásolható, semmi köze a nemi sztereotípiákhoz, a nemnek megfelelő viselkedéshez, sem pedig a neveléshez.” [és mi a helyzet a közösségi médiával?]; “Magamtól biztosan nem mondanám a lányomnak, hogy királynő és király is lehet, azt mondanám, hogy: „Az lehetsz, ami csak szeretnél, de figyelj, azért ne legyen túl drága a ruha, sőt még jobb, ha itthon is elkészíthető, de tudod, elég béna vagyok ilyenekben.” [hahaha, nagyon vicces - de itt sokkal komolyabb dologról van szó: ha a lánya tényleg lehet királynő és király is, miért nem mondaná neki soha magától? vajon nem azért, mert szíve mélyén az író is ösztönösen érzi, hogy ez hazugság???];
• UK: 4000-szeres növekedés nemváltó beavatkozásra bejelentkező gyerekek számában -> szerző véleménye: 1) ez még így is csak 0,01% 2) ez nem azt jelzi, hogy a megnövekedett szám a sok, hanem hogy a korábbi szám volt a kevés [??????]; gender: társadalom elvárása az adott nem viselkedésével kapcsolatban; nem sztereotípiák társadalmi következménye: távolság férfiak és nők között; szexuális orientáció: skála; “Azt kell tehát látni, hogy a biológiai nem, a nemi identitás, a szexuális orientáció és a gender négy teljesen különböző, egymással ok-okozati kapcsolatban nem lévő, nem bináris tényező.”; szexuális orientáció megélésének hiánya: pszichológiai szenvedés (-> LMBTQ+ több szorongás, depressziós, öngyilkossági kísérlet); példa: heteroszexuális ember hogyan érezné magát, ha azt mondanánk, hogy az ellenkező neműek iránti vonzalom egyenlő a pedofíliával? [ha a szexuális orientáció nem befolyásolható, miért baj, ha valaki a gyerekekhez vagy akár a halottak hoz vonzódik?]; egyetlen lehetőség: elfogadni, hogy “a biológiai nem, a nemi identitás, és a szexuális orientáció nem befolyásolható, nem irányítható, és ezek a dolgok mindenkinek úgy természetesek, ahogy megélik őket” [tiltakozom], szexualitás megélésének korlátozása komoly belső szenvedést okoz [csak azért mert egy vágyam nem tudom megélni, és emiatt szenvedek - még nem jelenti azt, hogy meg kellene élnem azt a vágyat, vagy hogy jó, ha megélem azt a vágyat]; nemi identitás, szexualitás orientáció: nem lehet tudni pontosan, mi okozza (vsz genetika és környezet egyszerre);
• óvodáskorban nemi szervek mutogatása, gyerekkori maszturbálás természetes; “A fenti témák az utóbbi években a politikai közbeszéd tárgyává váltak, kifejezetten megosztó kérdés lett a biológiai nem, a nemi identitás, a társadalmi nem és a szexuális orientáció kérdése, miközben ezekről a pszichológusi szakma nem ideológiák vagy politikai irányok mentén gondolkodik, hanem mindig az emberekből kiindulva, objektív, érvényes és ellenőrzött kutatásokra alapozza álláspontját.” [objektív… köhöm… nem ideológiák mentén… köhöm… ellenőrzött kutatások… köhöm… nyilván ezért külön fogalom a pszichológiában a “replikációs krízis”]; gyerekek szülőket látják szexelni: ez jó és természetes dolog viszont intimitás határát jó kijelölni (-> Peti, Ida és Picuri könyv); szexuális nevelés: bugyiszabály (gyerekek bugyijába rajtuk és a szüleiken, időnként az iskolaorvoson kívül senki sem nyúlhat); szexuális felvilágosítás != szexuális nevelés

PORNÓ: 9 éves kor előtt kell beszélni róla; legnagyobb fogyasztók: 12-17 éves kamasz fiúk; normalizálja az erőszakot; ne keverje össze a pornót a szexszel; káros; de nem zéró tolerancia; megelőző beszélgetés fontos

KÜTYÜ: mobiltelefon nem olyan mint a kokain; mindkettő okozhat függőséget, de nem ugyanúgy; magyar lakosság napi kb 5 és 1/4 órát tölt TV előtt (2x mint USA); fontos megtanítani kritikusan kezelni az internetes tartalmakat; képernyő mentális egészségre vsz nem hat, de társas kapcsolatokra igen; minél később kezd el gépezni, annál jobb; 9 év alatt nem kell saját telefon (max ha egyedül közlekedik), YouTube fiók stb; mesék együtt nézése: közös program;

HAZUGSÁG: igazmondás hiánya lehet legitim; 10 éves kor alatt igazság fogalma képlékeny -> szülői rugalmasság szükséges; ha tényleg hazudik, érdemes belegondolni, hogy vajon miért tehette (félelem, szégyen)?; leszidás fölösleges, épp elég bizonyítéka a szégyennek/bűntudatnak, hogy nem merte elmondani; kegyes hazugságok nem bántanak senkit; Mikulás-hazugság nem hazugság, hanem kedves játék; narratív lyukak: családi titkok, gyerekek fantáziájuk és szorongásaik mentén töltik ki; családtörténet csak akkor ijesztő a gyereknek, ha a mesélő meg van ijedve (még maga sem dolgozta fel a történetet); tabuk oka: féltik a gyerekeket -> valójában szülőről, saját traumájának feldolgozásáról szól; vannak jó és rossz titkok (Lili és a bátorság c. könyv);

TESTI FENYÍTÉS:

• semmilyen körülmények között nem elfogadható;a szülőnek lehet elege, de ez nem adhat okot arra, hogy megüsse a gyerekét; gyereket nem szabad megütni, mert 1) fáj neki, veréstől félni fog, éppen attól az embertől, akitől a biztonságot kellene kapnia, kiszolgáltatott helyzetben lesz [ilyen logikával védőoltást se adjunk a gyereknek, illetve fogorvoshoz se vigyük soha] 2) értelmetlen, fájdalmon és félelmen kívül semmilyen üzenetértéke nincs [“Az első pillanatban ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.” (Zsidók 12:11); értem a szerző motivációját, és egyetértek abban, hogy a fenyítés sok esetben lehet káros (pl. ha hirtelen felindulásból fakad, vagy igazságtalan), és én magam is ezért igyekszem kerülni, de azt nagyon nehéz bizonyítani, hogy egy gyereket semmilyen körülmények között nem szabad megütni; illetve hogy a testi fenyítésnek nincs pozitív hatása (még hosszú távon sem); az pedig különösen furcsa számomra, hogy ha testi fenyítésről van szó, nagyon fontos, hogy mi a legjobb a gyereknek, viszont ha azonos neműek párkapcsolatáról van szó, akkor a szülők preferenciája fontosabb]; pofont kapó gyerek abbahagyja amiért a pofont kapta, de nem megértés vagy belátás miatt, hanem rémületből; gyerek pofon miatt általában nem a szülőt utálja meg (erős bántalmazást kivéve), hanem saját magát, mert úgy érzi, kiprovokálta a szülője haragját [ez biztos hogy az esetek 100%-ában igaz? még akkor is ha a szülő egyébként rendszeresen biztosítja a gyereket szeretete felől?];
• bántalmazott gyerekhez hasonlóan bántalmazó szülő is segítségre szorul [ez egy körkörös érvelés: azt feltételezi, hogy a testi fenyítés minden esetben bántalmazás, pedig pont ez az, ami szerintem nem igaz]; rendszeres verés és dühből lekevert pofon között van különbség, de mindkettő bűncselekmény; védőháló papíron létezik, de gyakorlatban valódi biztonságot nem ad; Laborczi Dóra: gyerekek bántalmazása “az igazi botránykő Isten szemében” [ez megint körkörös érvelés (testi fenyítés miért lenne minden esetben gyerekbántalmazás?); & Biblia kiforgatása (a botránykő nem ezt jelenti)]; “engem is vertek, mégis rendes ember lett belőlem” -> nem azért lett rendes ember, mert verték, hanem annak ellenére; büntetés: nem 21. századi dolog, de ha mégis büntetsz, a büntetés 1) ne húzódjon másnapra 2) legyen köze a bűnös cselekedetnek 3) sose legyen túl nagy 4) szülő tudjon felülemelkedni saját indulatán; jó ha szülő és gyermek tudnak egymástól bocsánatot kérni; jobb a gyereket nem magára hagyni; a gyerek félni fog, ha bántják;

AGRESSZIÓ: gyerekkori agresszió teljesen természetes; más mint a konfliktus; az agressziót mindig és azonnal le kell állítani (kivéve, ha az agresszió a játék része); agresszió okával érdemes foglalkozni; könyv: Nóra, a gondolatolvasó; bullying: közösség hibás működése, a bántalmazó azt teszi, amit megengednek neki; szülői beavatkozás nem biztos hogy jó döntés; fenntartható módon csak közösségi szinten szüntethető meg ún. resztoratív technikával (cél: jóvátétel, kapcsolatok helyreállítása); agresszió verbális is lehet (pl. bűntudatkeltés); túl sok médiaerőszak nem jó; konfliktus (pl. testvérek között) más, azt nem kell egyből leállítani; az agresszió garantáltan nem fogja csökkenteni az agressziót;

KÜLÖNBÖZŐSÉGEK: sok láthatatlan frusztráció oka lehet; szülő-gyermek harmónia csak akkor tartható meg, ha az illeszkedési pontok koronként változnak (ciki a puszi, ami eddig vicces volt, már nem az); ha szülőként nem érdekel az, ami a gyerekedet érdekli, könnyen elveszhet a kapcsolat; különbözőségek szülők között is lehetnek, ezek is konfliktusforrássá válhatnak;

ÉRZÉKENYÍTÉS: politikai szitokszóvá vált, pedig fontos: sokfélék vagyunk; előítéletektől mentes(ebb) társadalom prosperálóbb, boldogabb mint egy előítéletes; OECD: nemi diszkrimináció 12 trillió dollárba kerül (Ferrant & Kolev, 2016, “Does gender discrimination in social institutions matter for long-term growth?”); sztereotípia: mentális reprezentáció, fejünkben lévő kép, önmagában nem gond; előítélet: érzelmek és előítéletek is vannak (pozitív vagy negatív is lehet); diszkrimináció: cselekvés is társul a gondolatok mellé; pl. vannak romák, akik különböző okok miatt lopnak, de nem azért, mert romák, mint ahogy ha egy nem roma lop, ő sem azért lop, mert nem roma; a társadalom tényleg sokszínű - minek eltitkolni?; kisgyerekkorban elhangzó mondatok könnyen beégnek a gyerek fejébe, különösen ha ő is érintetté válik -> szülőként érdemes időt kérni, hogy végiggondold, amit mondani akarsz; szülő belső érzései korlátozhatják a higgadt, racionális, érzékeny gondolkodást; fontos, hogy a szülő ne a saját érzéseit és értékítéleteit erőltesse a gyerekére [kivéve ha olyan témákról van szó, amelyben a szerző is ugyanezt teszi az olvasóval]; ez nagyon nehéz, és ezért nem kell és nem is lehet mindent a szülőre bízni -> oktatási intézményeknek érzékenyítésben fontos feladatuk van; “Elképzelhető, hogy több LMBTQ+-identitású ember lesz a világon, ha egyre több helyen lesznek érzékenyítő foglalkozások. De! Nem azért lesznek többen, mert részt vettek érzékenyítő foglalkozásokon, mert nyolcadikban egy transzvesztita nő tartott előadást, hanem azért, mert érzik, hogy előbújhatnak, mert érzik, hogy egy toleráns, el- és befogadó társadalomban élnek. Ami azt is jelenti, hogy nem kell többé szégyenkezniük, rejtőzködniük, nem kell hibásnak gondolniuk magukat. Tehát nem az abszolút számuk, arányuk fog megnőni, csak kevesebb lesz az eltitkolt, szégyellt, rejtegetett identitás.” [a szerző nyilván abból indul ki, hogy a homoszexualitás és a transzneműség morális értelemben egyenrangú a heteroszexualitással; azonban erről nem mindenki van meggyőződve - vajon a fent hangoztatott el- és befogadás rájuk is vonatkozik? szabad-e bűnnek nevezni azt, amit a Biblia annak tart?]

GYÁSZ: halált nem lehet feldolgozni; hamis narratíva/elvárás: tovább kell lépni; az igazi erő nem a továbblépéshez kell, hanem hogy merj sírni, lelassulni, összezuhanni, akkor is ha közben vannak gyerekeid; gyászfolyamat nem kiszámítható, lineáris folyamat; elakadáskor érdemes szakembert keresni; realisztikus halálfogalom: 6-8 év között; életkornak megfelelő válaszokat kell adni; elhunyt hollétérevsokféle legitim válasz van (mennyországban, mindenhol, sehol stb) [de ezek közül nem lehet mind egyszerre igaz!]; két válasz nem opció: 1) elutazott (-> meg lehet látogatni?) 2) elaludt (-> alvás veszélyes); naturalisztikus válasz sem jó (hamvasztás, koporsós temetés részleteibe nem érdemes belemenni); 6-7 éves kortól lehet temetésre menni, ha a gyerek is szeretne menni (ha csak a szülő szeretné, máskor is lehet);

JÖVŐKÉP: hogyan lehet egy gyereket a kiszámíthatatlan jövőre felkészíteni? “a válaszom az, hogy fogalmam sincs” [talán érdemes lenne megkérdezni Azt, akinek a “kezében van minden élőlény élete és minden ember lelke.” (Jób 12:10)]; “Féltem a most felnövő generációk és a még meg nem született generációk életét, amit az én és a nálam idősebbek generációja teremtett meg és tett tönkre.” [beleértve az istentagadó, objektív morális értékeket leromboló, bűnöket természetesnek és bűnöket néven nevezőket kirekesztőnek beállító folyamatot, amiből a szerző is vastagon kiveszi a részét]